10. rész- Kérdés

Elindultam abba az irányba amelyen mentünk is volna. Hallottam hogy becsukódik a kocsi ajtaja, de nem törődtem vele. Tovább mentem, de valaki elkapta a kezem-biztos hogy Harry volt, hisz ki más lehetett?-és rántott egyett rajtam amire hátra estem. Szerencsémre elkapott az a bizonyos ,,kéz" tulajdonos. Megfordított és hevesen megcsókolt. Egy ideig csak várt, ami engem az őrületbe kergetett. Visszacsókoltam. Jó hosszú ideig faltuk egymást, mikor egy hang hallatszott el melettünk.-Mi a franc? Istenem ha ezt megtudják a suliban! Ez kész röhej!-Oliver volt az. Kacagva mondta el a kis ,,szövegét" -Oliver! Kussolsz! Mert szét verem a pofád!-fakadt ki Harry mire egy kicsit megugrottam. Oliver gonosz mosollyal bámult rám. Még mindig Harry karjai között voltam, kicsit kezdtem kellemetlenül érezni magam. Ezért elléptem tőle. Csodálkozva és ijedten nézett rám. Az ijedséget nem igazán értettem.-Gyere Lola! Hagyjuk itt ezt a gyökeret!-mondta direkt Olivérre célozva. Bólintottam, majd beültem Harry autójába. Ahogy becsukódott az ajtó már nyílt is a másik ami jelezte hogy Harry indulásra kész. Becsukta maga mögött az ajtót, beindította a motort majd el is hagytuk azt a szörnyű helyet. Nem tudtam belegondolni mi lesz ebből az ügyből, meg kellett kérdeznem a ,,partnerem".
-Harry... Mi lesz most? Elfogja mondani mindenkinek? Mi lesz ha megtudják? Akkor nekem végem...- mondtam szinte a legdramatikusabb hangon. -Nem tudom... Majd megpróbálok alkut kötni vele hogy ne jártassa el a száját...-egy kis néma csend telepedett ránk, majd folytatta.-Lehet egy kérdésem? És kérlek őszintén válaszolj!-bólintottam.-Oké... Nos... Jelentett neked valamit ez a csók? Meg a tegnapi?-kérdezte félénken.-Hát... Őszíntén... Nem tudom... Neked jelentett valamit?-kérdeztem ugyanabban a halk hangnemben. Egy kicsit megdöbbent válaszomon.-Hát... Őszintén én sem tudom...-mondta egy örömteli mosollyal. Ezután már nem is beszéltünk igazán. Mikor megérkeztünk a kampuszra elköszöntünk egymástól és már mentünk is a magunk dolgára.
Este még egy kicsit olvastam, majd elaludtam.

9. rész- Kocsikázás

Ledöbbentem, elvesztem gyönyörű zöld íriszeiben.-Gyere menjünk!-mondta kedvesen és a kezét nyújtotta felém. Mivel még mindig nem mozdultam, nem nyújtottam oda neki a kezem.-Jajj... Gyere már! Ne kelljen elvonszolnom téged!-erre hátrébb léptem egy kicsit. Észrevette, egy nagyot lélegzett és már indult is felém. Nem vonszolt maga után, hanem felkapott és menyasszonyi stílusban vitt ki a kocsijáig. Rúgtam, ütöttem, de nem tett le, szinte meg sem érezte. Szerencsére Niall kijött utánunk már épp akkor láttam mikor a kocsi ajtaját nyitotta volna ki.-Lola szeretnél vele menni? Ha nem én szívesen elviszlek...-mondta félénken.-Ugyan már! Nem fogom meg ölni! Csak vissza viszem a kampuszig! Ennyit már csak megengedtek!-förmedt ránk Harry.-Niall hagyjad. Elmegyek vele, majd szólok...-ezzel becsuktam a kocsi ajtaját és vártam az indulást. Hazz is végre beült a kocsiba. Beíndította a motort majd elindult.-Merre mentél reggel? Mikor bementem a szobába már nem voltatok ott. Ja és hogyan tévedtél el??-kérdezte higgadt hangnemben. Nem igazán volt kedvem válazolni, így inkább csak egy rövid választ adtam.-Semmi közöd hozzá!- úgyláttam ez kiütötte nála a biztosîtékot mivel egy óriásit fékezett és lehúzódott az út szélére. Nem kelett volna ezt tennem... Mikor észrevettem a dühös arcát megijedtem.-Még hogy nincs közöm hozzá??? Tegnap csókoloztunk a francba is! Ez már jelent valamit! Vagy ez nálad normális?!-üvöltötte az arcomba.-Csak annyit mondtam hogy nincs közöd hozzá hogy mit csinálok! És a csók... Nos azt felejtsük el! Részeg lehettél... Te erőltetted rám! Nem emlékszel?!-mondtam én is ugyanabban a hangnemben.-Szálj ki!-tessék? Ezt nem gondolhatja komolyan... Vagy mègis? Döbbenten bàmulok rà.- Nem hallottad? Azt mondtam szàlj ki ebből a rohadt kocsiból az Isten szerelmére már!-na jó... Ha ezt akarja akkor ez lesz... Kiszáltam.

8. rész- veszekedés.

Nem èrtettem ezt honnan szedte Lee, de nem akartam hinni a fülemnek.-Mi?!-förmedtem rá hangosabban a kelleténél, ezért páran ránk figyeltek.-Azt mondtam hogy szerintem szerelmes beléd, és megkellett volna köszönöd azt hogy megmentett Olivertől!-mondta dühösen.
-Nincs igazad! Nem fogok hálálkodni egy olyannak aki csak azért mentett meg hogy utána ő is ezt tegye velem!-ezzel a mondattal fejeztem be a beszélgetést. Felpattantam és kisiettem a kávézóból. Eszembe jutott hogy Leena vezetett idáig a navigációval. Most akkor merre?-kérdeztem magamtól suttogva. Elindultam egy irányba. Nagyjából egy egy órás séta után a kőrnyék kezdett ismerős lenni. Megpillantottam Niall házát. Na csak ez hiányzott. Nem tudtam mit csinálni bementem Niallhoz. A kapu nyitva volt és a bejárati ajtó is. -Niall!-szóltam neki. Nem kaptam választ ezért mégegyszer szóltam hangosabban.-Niall!!
-ittvan jövünk már! Csak volt egy kis dolgunk.-lépteket halottam a hátam mögött. Oliver volt az meg Niall.- Szia Lola! Mit keresel itt? Tán vágysz még egy kis bulira?-kérdezte kaján vigyorral az arcán.
-Nem. Csak kérdezni szeretnék valamit illetve egy szivességet szeretnék kérni...-mondtam szégyellőssen.-Miről van szó?-kérdezte csodálkozva.-Csak arról hogy visszatudnál vinni a koleszig? Ha nem nem baj akkor csak egy útbaigazítást kérnék...-mondtam hülyén érezve magam.-Majd én elviszlek. Amúgy is beszélni szerettem volna veled.-mondta az a hang amit a legkevésbé sem szerettem volna hallanni. Harry.

7. rész- Beszélgetés...

Mikor felöltöztünk Leenaval elhagytuk a szobát, megtaláltuk Niallt aki épp a padlón aludt félmesztelenül. Lee nem bírta ki a kuncogást, de jól meg is bámulta Niall sexi testét. Mikor kièrtünk elmentünk egy kávézóba. Rendeltünk két tejes kávét és muffint. Kínos csend telepedett ránk. Tudtam hogy most fog kifaggatni...- Na akkor mesélj csak! Mi törtènt tegnap? Kezd attól a pillanattól amikor kirohantál!-mondta kiváncsi hangnemben. Egy kis idő múlva belekezdtem.-Nos este féltékeny lettem Nataliera, ezért kirohantam. Ezután Oliver a falhoz nyomott és megcsókolt, de persze nem viszonoztam! Ezután Harry véresre verte az a bunkót. Elmentünk aludni. Akkor ha jól tudom hajnali hatkor Harry dörömbölt az ajtón. Mikor kinyitottam felkapott és elvitt egy másik szobába. Ledobott az ágyra leszorított a teste súlyával, mivel rám feküdt. Nos, ezután megcsókolt, amit először nem viszonoztam. De később a nyakamat kezdte el szívni amire ajkaim szétnyíltak. Hazz pedig másodszor is megcsókolt, de ekkor már én is viszonoztam. Faltuk egymást. Hevesen. Ja, meg az elején megkérdezte hogy jelentett e nekem valamit az a csók Oliverrel. Nemet mondtam, és ezután csókolt meg. Mikor elhajolt tőlem, én menni készültem volna, de ő elkapott és megint megcsókolt. Ennyi a történet!- mondtam kifulladtan és gúnyos hangnemben.- Akkor mutasd csak a nyakad! Kell a bizonyíték!-mondta tréfásan. Félrehúztam a pólóm ezzel feltárva a nyakamon értetlenkedő kékes-zöld foltokat. Ezt onnan tudtam hogy nállam volt az én kis sminkestükröm ami segítségével én is megnézhettem. Nem gondoltam volna hogy így látszódni fog! És mit mondok majd a többieknek ha megkérdezik? Ez felháborító!- Hűha... Ez aztán látszik! Nos... Hiszek neked. Szerintem Harry szerelmes beléd...-mi?

6. rész- Éjjeli kaland...

Nem tudtam mit tenni... Megcsokólt. Illetve mèg mindig csókolt. Bejutàst kèrt, amit persze nem adtam meg neki. Mikor màr làtta hogy nincs esélye elszakadt ajkaimtól, de ezután a nyakamat kezdte el szívni és harapdosni. Biztos hogy holnapra nyoma marad. Mivel az ágyra szorított szinte egész test súlyával rám nehezkedett, mozdulni sem bírtam nem hogy még ellökjem magamtól. Annyira erősen harapdosta a nyakamat hogy egy halk nyögést engedtem feltörni a torkomból amire persze elvigyorodott és egy pillanat alatt visszatért a számra. Mivel nem volt elég erőm hogy ellenáljak, bejutott. Én is hevesen csókolni kezdtem Hazzt. Olyan jó érzés töltött el, gyengéd és vad is volt egyben ez a mennyei csók. Már alig kaptam levegőt olyan hevesen faltuk egymást, Hazz ezt észrevette és elszakadt tőlem, de épp hogy csak ajkait szakította el tőlem. Hirtelen folytatásra vártam de nem történt semmi. Lemászott rólam, és feült az àgyon. Tétlenül néztem rá, csalódott voltam meg egyben bűntudatom is volt. Felàlltam és indulni készültem volna, de elkapta a karomat és még egy utolsó csókot adott, ezután kimentem majd visszamentem abba a szobába ahol Leena is volt.
Reggel mikor felébredtem Lee már ébren volt az ágyon ült.-Mi történt az éjjel? Este láttam mikor visszajöttél a szobába, hol voltál?- kérdezte álmosan. Ez nem lehet igaz pont erre nem számítottam...
-Majd reggelinél mesélek. Illetve mostmár ebédnél, dél van.-mondtam álmos hangnemben.

5. rész- Ébredés...

Hangos dörömbölésre ébredtem. Valaki elégge hangosan verte a szoba ajtaját. Megnéztem az időt a fali órán, fél hét. Vajon ki lehet az? Lee még legszebb álmait aludta meg sem rezzent a hangokra. Felálltam és ajtót nyitottam. De ami meglepett az az volt hogy Harry kisírt szemekkel állt előttem.-Harry miért sírtál?-kérdeztem lágy, szomorú hangnemben.-jelentett neked valamit az a csók amit Oliver adott?-kérdezte. Hangja kérségbeesett volt.-Ez most komoly? Dehogy rühellem Olivert legszivesebben megölném!-mondtam felháborodottan.-És engem megölnél ha megcsókolnálak?-mondta. Mi?-Tessék?!-mondtam a kelleténél hangosabban. A következő pillanatban Harry felkapott, a vállára vett majd elindult velem egy írányba-Harry!!! Azonnal engedj el! Tegyél le!-szinte ordibáltam. De amilyen gyorsan befejeztem olyan gyorsan ,,dobott le" egy àgyra. Nem tudtam hol vagyok, de abban biztos voltam h ez egy másik szoba. Miután letett az ágyra, elment vissza az ajtóig hogy bezárja. Én sem ültem tétlenül. Felpattantam és menekülni próbáltam. Nem nagy sikerrel. Hiszem Harry nagyon izmos és erős, megint az ágyra tett. Ezúttal felémkerekedett és valamit mondott.-Bocs hogy így kellett ezt csinálnom, de másképp nem bírtam volna...-mondta.-Mi a fenét akarsz tőlem hogy így behoztál egy másik szobába?-a kelletténé hangosabban beszéltem. Nem érdekelt ha ez árt neki, mert engem nem lehet csak úgy behozni egy másik szobába! Mire feleszméltem ajkait enyémre helyezte... És megcsókolt.

4. rész-Elegem van

Miközben ott álltam tètlenül a fiúk melett megérkezett Niall. Szerencsére szétválasztotta a fiúkat, vagyis jobban mondva Harryt vonszolta arébb mivel Olivér èppen véresen nyöszörgött a földön feküdve. Megérdemelte!-gondoltam magamban. Harry még mindig a dühtöl fortyogott ezt a légzése által is ellehetett mondani. Mindenki engem bámult csodálkozva néztek rám. Nekem ebből elegem van! Megfogtam Lee kezét és elvonszoltam magam után. Mivel a csaj elégge sok italt ivott egy üres szobát kerestünk ahol ,,megszállhatunk" éjszakára. Szerencsémre akadt egy pompás kis szoba két kanapéval és egy könyvespolcal teli könyvekkel. Bementünk. Lee eddig nem szólalt meg, de ahogy láttam most jött el az ideje a kérdéseknek.-Lola mi a franc történt ott kint? Miért verte meg Harry Olivert? Miért vonszoltál be ebbe a szobába? Mi bajod van? Miért rohantál ki mikor odaértünk Niallékhez?-förmedt rám magasabb hangnemben.
-Na az történt hogy mikor odaértünk Niallékhez féltékeny lettem Nataliere és kiviharoztam. Ezutá Oliver a falnak nyomott ès megcsókolt. Harry ez miatt megverte és kész! Téged meg azért vonszoltalak ide be ebbe a szobába mert részeg vagy és mivel nem tudsz vezetni muszàj lesz itt aludnunk!-mondtam unott hangnemben.-Legalább megköszönted Harrynek a ,,segítséget"? Mert szerintem ez tök rendes dolog volt tőle!-mondta ,,bályosan". Tudtam mit akar ezzel mondani szóval csak sóhajtottam egyett és egy egyszerű ,,nem"-mel válaszoltam. Lefeküdtem az egyik kanapéra betakartam magam majd egy kis idő múlva álomba merültem.