Nem tudtam mit tenni... Megcsokólt. Illetve mèg mindig csókolt. Bejutàst kèrt, amit persze nem adtam meg neki. Mikor màr làtta hogy nincs esélye elszakadt ajkaimtól, de ezután a nyakamat kezdte el szívni és harapdosni. Biztos hogy holnapra nyoma marad. Mivel az ágyra szorított szinte egész test súlyával rám nehezkedett, mozdulni sem bírtam nem hogy még ellökjem magamtól. Annyira erősen harapdosta a nyakamat hogy egy halk nyögést engedtem feltörni a torkomból amire persze elvigyorodott és egy pillanat alatt visszatért a számra. Mivel nem volt elég erőm hogy ellenáljak, bejutott. Én is hevesen csókolni kezdtem Hazzt. Olyan jó érzés töltött el, gyengéd és vad is volt egyben ez a mennyei csók. Már alig kaptam levegőt olyan hevesen faltuk egymást, Hazz ezt észrevette és elszakadt tőlem, de épp hogy csak ajkait szakította el tőlem. Hirtelen folytatásra vártam de nem történt semmi. Lemászott rólam, és feült az àgyon. Tétlenül néztem rá, csalódott voltam meg egyben bűntudatom is volt. Felàlltam és indulni készültem volna, de elkapta a karomat és még egy utolsó csókot adott, ezután kimentem majd visszamentem abba a szobába ahol Leena is volt.
Reggel mikor felébredtem Lee már ébren volt az ágyon ült.-Mi történt az éjjel? Este láttam mikor visszajöttél a szobába, hol voltál?- kérdezte álmosan. Ez nem lehet igaz pont erre nem számítottam...
-Majd reggelinél mesélek. Illetve mostmár ebédnél, dél van.-mondtam álmos hangnemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése