9. rész- Kocsikázás

Ledöbbentem, elvesztem gyönyörű zöld íriszeiben.-Gyere menjünk!-mondta kedvesen és a kezét nyújtotta felém. Mivel még mindig nem mozdultam, nem nyújtottam oda neki a kezem.-Jajj... Gyere már! Ne kelljen elvonszolnom téged!-erre hátrébb léptem egy kicsit. Észrevette, egy nagyot lélegzett és már indult is felém. Nem vonszolt maga után, hanem felkapott és menyasszonyi stílusban vitt ki a kocsijáig. Rúgtam, ütöttem, de nem tett le, szinte meg sem érezte. Szerencsére Niall kijött utánunk már épp akkor láttam mikor a kocsi ajtaját nyitotta volna ki.-Lola szeretnél vele menni? Ha nem én szívesen elviszlek...-mondta félénken.-Ugyan már! Nem fogom meg ölni! Csak vissza viszem a kampuszig! Ennyit már csak megengedtek!-förmedt ránk Harry.-Niall hagyjad. Elmegyek vele, majd szólok...-ezzel becsuktam a kocsi ajtaját és vártam az indulást. Hazz is végre beült a kocsiba. Beíndította a motort majd elindult.-Merre mentél reggel? Mikor bementem a szobába már nem voltatok ott. Ja és hogyan tévedtél el??-kérdezte higgadt hangnemben. Nem igazán volt kedvem válazolni, így inkább csak egy rövid választ adtam.-Semmi közöd hozzá!- úgyláttam ez kiütötte nála a biztosîtékot mivel egy óriásit fékezett és lehúzódott az út szélére. Nem kelett volna ezt tennem... Mikor észrevettem a dühös arcát megijedtem.-Még hogy nincs közöm hozzá??? Tegnap csókoloztunk a francba is! Ez már jelent valamit! Vagy ez nálad normális?!-üvöltötte az arcomba.-Csak annyit mondtam hogy nincs közöd hozzá hogy mit csinálok! És a csók... Nos azt felejtsük el! Részeg lehettél... Te erőltetted rám! Nem emlékszel?!-mondtam én is ugyanabban a hangnemben.-Szálj ki!-tessék? Ezt nem gondolhatja komolyan... Vagy mègis? Döbbenten bàmulok rà.- Nem hallottad? Azt mondtam szàlj ki ebből a rohadt kocsiból az Isten szerelmére már!-na jó... Ha ezt akarja akkor ez lesz... Kiszáltam.